19 évvel ez előtt
~Szóval itt a második rész. Az előző rész végén volt egy kis izé ami nagyjából a történet lényege. Aki azt hitte, hogy elirtam azt a bizonyos "hugit" az téved, aki pedig rájött, hogy Sammy lány az ügyes volt és kap egy képzeletbeli kekszet. Ennyi lenne az "írói tájékoztató". Kezdődjön a történet.~
- Dean! Samantha! Kész a reggeli! - Kiáltotta a konyhából Missouri Mosely.
Már három év telt el a tragédia óta. John felesége halála után eltökélte, hogy vadászni fog Mary gyilkosára. Azóta a kis család folyamatosan költözik. Igaz csak az államon belül mert John még nem meri a három éves Samanthát és a hét éves Deant messzebb vinni. Így is legtöbbször otthon hagyja őket a kedves "Mosely néni" gondjaira bízva. A mai is egy ilyen átlagos nap volt.
- Megyünk Mosely néni - Mondta Dean és kivette a játékkockák közül Sammy-t. Majd kézenfogva kivezette a konyhába.
- Na gyere nagylány! - Tette bele Missouri Samanthát az otthon készített fa ülőkébe. Közben Dean is helyet foglalt a kopott asztalnál.
- Egyetek gyerekek! - majd egy-egy tálat rakott eléjük amin mogyorókrémes pirítós volt. Missouri nem volt egy konyhatündér de a mogyorókrémes piríósa a gyerekek kedvence volt.
- Mosely néni ez naddon finom. - Jelentette ki Sammy, teli szájjal.
- Fúj Sammy kiesett a megrágott kaja a szádból! - Korholta meg kishúgát Dean.
- Te meg nem mosol kezet kaja előtt! - Vágott vissza Samantha ezzel leleplezve Deant Missouri előtt.
- Dean Winchester! Még akkor se mostál kezet amikor a parkban a homokozóban mindenfélét összeszedtél?
- Ami azt illeti Mosely néni, én lepucoltam a kezeem..... - Próbált védekezni Dean.
- Irány a fürdő! - Dean szomorúan lerakta a már megcsócsál pirítóst és kiblattyogott a fürdőbe.
- Sammy ezért még kapni fogsz. - Dörmögte magában miközben harmadjára súrolta át kezét szappannal.~Most a történetben kicsit előre utazunk a jövőbe, hogy pontosan fogalmazzak a délutáni alvás utánra.~
- Mosely néni, kimehetünk Samanthával a régi pajtához játszani?
- Igen de sötétedés előtt itthon lesztek.
- Rendben. Gyere Sam kimegyünk játszani, húzd a jelmezed! - Kacsint egyet Dean Sammy-re. Ez annak a jele volt, hogy szuperhősöset játszanak.
- Kész vagyok. - Ugrándozott ki Sam a szobából egy Batman-esjelmezben. Közben Dean is belebújt a saját Superman-es ruhájába.
- Szia Mosely néni! - Köszöntek el kórusban.
Mikor a pajtához értek Dean rögtön felszaladt egy széna bálára. Samantha utána loholt. Egyszercsak Dean leugrott. A gyönyörűen ívelt ugrás után talpra érkezett a szénában. Báttya példáján felbátorodva Samantha is leugrott de az ő ugrása kicsi volt a landolásnál pedig orra bucskázott. Már majdem sírva fakadt mikor Dean nevetve megszólalt.
- Samantha, Samantha hát nem tudtad, hogy Superman repül de Batman nem?
- Dean! Samantha! Kész a reggeli! - Kiáltotta a konyhából Missouri Mosely.
Már három év telt el a tragédia óta. John felesége halála után eltökélte, hogy vadászni fog Mary gyilkosára. Azóta a kis család folyamatosan költözik. Igaz csak az államon belül mert John még nem meri a három éves Samanthát és a hét éves Deant messzebb vinni. Így is legtöbbször otthon hagyja őket a kedves "Mosely néni" gondjaira bízva. A mai is egy ilyen átlagos nap volt.
- Megyünk Mosely néni - Mondta Dean és kivette a játékkockák közül Sammy-t. Majd kézenfogva kivezette a konyhába.
- Na gyere nagylány! - Tette bele Missouri Samanthát az otthon készített fa ülőkébe. Közben Dean is helyet foglalt a kopott asztalnál.
- Egyetek gyerekek! - majd egy-egy tálat rakott eléjük amin mogyorókrémes pirítós volt. Missouri nem volt egy konyhatündér de a mogyorókrémes piríósa a gyerekek kedvence volt.
- Mosely néni ez naddon finom. - Jelentette ki Sammy, teli szájjal.
- Fúj Sammy kiesett a megrágott kaja a szádból! - Korholta meg kishúgát Dean.
- Te meg nem mosol kezet kaja előtt! - Vágott vissza Samantha ezzel leleplezve Deant Missouri előtt.
- Dean Winchester! Még akkor se mostál kezet amikor a parkban a homokozóban mindenfélét összeszedtél?
- Ami azt illeti Mosely néni, én lepucoltam a kezeem..... - Próbált védekezni Dean.
- Irány a fürdő! - Dean szomorúan lerakta a már megcsócsál pirítóst és kiblattyogott a fürdőbe.
- Sammy ezért még kapni fogsz. - Dörmögte magában miközben harmadjára súrolta át kezét szappannal.~Most a történetben kicsit előre utazunk a jövőbe, hogy pontosan fogalmazzak a délutáni alvás utánra.~
- Mosely néni, kimehetünk Samanthával a régi pajtához játszani?
- Igen de sötétedés előtt itthon lesztek.
- Rendben. Gyere Sam kimegyünk játszani, húzd a jelmezed! - Kacsint egyet Dean Sammy-re. Ez annak a jele volt, hogy szuperhősöset játszanak.
- Kész vagyok. - Ugrándozott ki Sam a szobából egy Batman-esjelmezben. Közben Dean is belebújt a saját Superman-es ruhájába.
- Szia Mosely néni! - Köszöntek el kórusban.
Mikor a pajtához értek Dean rögtön felszaladt egy széna bálára. Samantha utána loholt. Egyszercsak Dean leugrott. A gyönyörűen ívelt ugrás után talpra érkezett a szénában. Báttya példáján felbátorodva Samantha is leugrott de az ő ugrása kicsi volt a landolásnál pedig orra bucskázott. Már majdem sírva fakadt mikor Dean nevetve megszólalt.
- Samantha, Samantha hát nem tudtad, hogy Superman repül de Batman nem?
